HÉBER NYELV

Kalandjaim a héber nyelvvel.

Tudod, évekkel ezelőtt még a II. intifáda idején mint mindenkit engem is behívtak tartalékos szolgálatra. Ez valahol Ramallah környékén történt velem. Egy csendes nyári forró délután pálmafák alatt az árnyékban hűsöltem a katona társaimmal. Csend honolt a környéken. Csak a legyek zümmögését lehetett hallani, de abból nagyon sok volt ezen a tájon. Egyszer csak úgy éreztem hogy enni kellene valamit. Így hát úgy döntöttem hogy bemegyek a konyhára és összedobok egy finom saksukát. Már majdnem elkészült a kaja amikor lélekszakadva berontott a parancsnokom és azt mondja, azonnal hagyjak abba mindent mennünk kell riadó van…. na mondtam magamban ezek a hülye palesztinok még enni sem hagyják az embert…. Kész a saksuka, meleg a pita és enni sem lehet..hát ilyet.. Rám néz a Parancsnok és azt kérdezi tőlem, hát a fegyverem hol hagytam? Erre mondom neki hogy az (אוכל ) az az ochel – ben hagytam. meglepődve rám néz, elmosolyogja magát és odamegy a serpenyőmhöz amiben a saksukám van és egy kanállal kotorászni kezd benne. Kérdezem tőle hogy most mit keres…? Azt mondja hogy hát a fegyveremet! Mondom neki hogy ezt most nem értem…. erre elneveti magát azt mondja hogy talán az( אוהל ) ohel – ben hagytam a fegyveremet? Mondom neki igen.. de mi ebben a vicces és most miért a saksukámban kotorászik? Erre azt mondja nekem hogy az ochel (אוכל ) az étel, és az ( אוהל ) ohel sátor. Szóval én azt mondtam neki hogy az (אוכל ) ételben van a fegyverem és nem a sátorban. ( אוהל )
Szóval ez a szösszenetem a héber nyelv rejtelmeiről.

Sharon Asher